Figyelmeztetett Nógrádi György Trump támadása kapcsán: a helyzet könnyen túlmutathat a térségen (VIDEÓ)

A Mandiner Stratéga videórovatának különkiadásában Pócza István és Nógrádi György stratégiai szakértő telefonon beszélgettek az Egyesült Államok Irán elleni katonai fellépéséről, annak hátteréről és következményeiről.

Pócza felvezette a témát, miszerint az USA végül csatlakozott Izrael akciójához, amely az iráni nukleáris és katonai létesítmények célzott megsemmisítésére irányult. Felidézte, hogy a NAÜ szerint Irán heteken belül atomfegyverek gyártására is képes lehetett volna. Kiemelte: a fordói létesítmény olyan mélyen helyezkedik el, hogy azt kizárólag amerikai fejlesztésű bunkerromboló bombákkal lehetett elérni, melyekből más ország nem rendelkezik. Hangsúlyozta, hogy Izrael hosszú ideje szorgalmazta az amerikai beavatkozást, és Donald Trump elnök hezitálás után végül rábólintott a támadásra – ezzel, Pócza megfogalmazása szerint, „Amerika háborúba lépett”.

Nógrádi megerősítette, hogy 

és olyan országokban igyekszik befolyást gyakorolni, ahol síita többség vagy jelentős jelenlét van – ilyen Irak, Szíria, Libanon vagy Jemen. Felidézte, hogy a Hezbollah sokáig Irán legfontosabb térségi szövetségese volt, de most a szervezet nem csatlakozott az iráni válaszhoz, ahogy a Hamász sem. A huszik két rakétát lőttek ki, amelyeket az izraeli Vaskupola elfogott. Nógrádi szerint ez az iráni izoláltság jele lehet.

A szakértő arról is beszélt, hogy Irán becslések szerint háromezer ballisztikus rakétával rendelkezik, ezek egy részét már bevetette. Szerinte az urándúsítás jelenleg 60%-os szinten van, míg a fegyvergyártáshoz 90% szükséges. Úgy fogalmazott, hogy a mélyen fekvő atomlétesítmények semlegesítésére kizárólag amerikai bunkerromboló bombák alkalmasak, melyek mélyre hatolva robbannak fel.

Trump nyilatkozatára utalva Nógrádi elmondta: az elnök azzal indokolta a csapást, hogy az iráni rezsim 1979 óta számos amerikait és nyugatit ölt meg, így most válaszlépés történt. Felidézte azt is, hogy három amerikai repülőgép-hordozót is a térségbe vezényeltek, ezekről indították a támadásokat.

Pócza megjegyezte, hogy az amerikai vezetés korábban nem szívesen vállalt volna közvetlen szerepet, és az alelnök sem támogatta egyértelműen a beavatkozást. 

Az európai diplomácia próbálkozásairól Nógrádi úgy nyilatkozott, hogy a német, francia külügyminiszter és az EU külpolitikai főképviselője két nappal korábban tárgyalt az iráni külügyminiszterrel, de a megbeszélések eredménytelenek maradtak. Kiemelte, hogy kulturális feszültségek is megjelentek – például az iráni külügyminiszter elutasította a női EU-képviselővel való kézfogást.

Pócza felvetette, hogy a diplomáciai kudarc pecsételte-e meg Irán sorsát. Nógrádi erre igennel válaszolt, és megjegyezte, hogy Irán korábban arab és muszlim országokkal próbált szövetségeseket szerezni – köztük Pakisztánnal. Ugyanakkor az amerikai elnök találkozott a pakisztáni vezérkari főnökkel is, amit Nógrádi fontos jelzésként értékelt: 

A következményeket illetően Nógrádi rámutatott: a térségben 40 ezer amerikai katona tartózkodik, tehát az amerikai érdekeltségek elleni támadás lehetősége valós. Elmondta, hogy az iráni katonai vezetés és több atomtudós már a háború elején célponttá vált. Kiemelte az iráni társadalmi megosztottságot is – sokan elutasítják a rezsimet, de nem külső beavatkozás árán kívánnak változást. Szerinte külföldi katonai akciók esetén az ellenzék is hajlamos a rendszer mögé állni. Hozzátette: 1979 óta nem volt olyan iráni ellenzéki vezető, akit a Nyugat egységesen támogatott volna, az ellenzék széttöredezett.

Al-Szisztáni ajatollah nyilatkozata szerint a világ egy újabb nagy háború szélére sodródhat. Nógrádi szerint Irán nem számított ilyen mértékű válaszcsapásra, és az is kérdéses, hogyan tudja kezelni a helyzetet.

Pócza rákérdezett a térségi háború lehetőségére. Nógrádi válasza szerint ez egyáltalán nem zárható ki. Kiemelte a menekülthullám kockázatát – különösen Iránból és Afganisztánból –, valamint a terrorizmus fokozódását. Felvetette: előfordulhat, hogy menekültek között alvó ügynökök is érkeznek Európába.

Pócza ezután Oroszország szerepét hozta szóba, utalva Putyin nyilatkozatára, amely szerint „egész Ukrajna a miénk”. Nógrádi szerint ez a kijelentés provokálja Európát, különösen a NATO közelgő csúcstalálkozója előtt, ahol a védelmi kiadások növeléséről lesz szó. Elképzelhetőnek tartotta, hogy az Egyesült Államok háttéralkut kötött Oroszországgal: Iránért cserébe engedményeket tehettek Ukrajna ügyében.

Magyar szempontból Nógrádi szerint kulcskérdés lesz, hogy milyen mértékű migrációs nyomás várható, hogyan viszonyul majd hazánk Ukrajna EU-csatlakozásához, és mi lesz a NATO-csúcson. Megjegyezte, hogy Európa fegyverimportjának döntő része továbbra is az Egyesült Államokból érkezik, ami hosszú távú stratégiai függőséget jelent.

Nyitókép: Mandiner-grafika